A hordozókendő története

Adrien van den Velde (1636-1672) festménye a „Pihenő a fogadónál” (Lipcsei Szépművészeti Múzeum) megmutatja, hogy az utazásban a gyermekek is részt vettek, és a kicsinyeket kendőben hordozták.

Amikor Viktória királynő babakocsiját az udvar elfogadta, hamar elterjedt a jómódúak között. Számukra régóta megszokott dolog volt, hogy a gyermekeket szoptatós dajkák vagy gyereklányok gondjaira bízták. Az anya és gyermek kapcsolata távoli volt. A jómód jele volt, ha a gyermekekről neveléséről külön személyzet gondoskodott, és hamarosan a babakocsi is ennek a jómódnak az egyik jele lett.

A hordozás egyre jobban és jobban háttérbe szorult. A közelség és a gyermek igényeinek kielégítése a 20. század elejére az elkényeztetéssel vált egyenlővé, és amikor 1950-ben sikerült tejport előállítani, már annak sem volt többé akadálya, hogy a csecsemők táplálása, és ezzel teljes gondozása is a családon kívülre kerüljön.

Bernhard Hassenstein biológus 1970-ben bevezette a „hordozott” utód fogalmát. A hordozott bébi jellemzője a jó kéz- és láb- fogóreflex, amelynek segítségével az anyjukra kapaszkodnak. Az ember a passzív hordozottak közé tartozik, ami azt jelenti, hogy az újszülött nem képes arra, hogy magát önállóan megtartsa. Az embergyermek az édesanyja támogatására van utalva. A hordozottak további ismertetőjele, hogy részben még fejletlenek az érzékszerveik és labilis a testhőmérséklet-szabályozásuk.

Korábban az embereket tévesen a fészeklakók közé sorolták és ezért így is kezelték. Hassenstein felismerését követően a hordozottak egy saját típust alkotnak, saját ősi igényeikkel. Az édesanyjuk közvetlen közelségére, melegségére és testkontaktusra van szükségük, ahhoz hogy érési folyamatuk folytatódhasson és megfelelően fejlődhessenek. A hordozókendőben való hordozással mindezek az igények kielégítést találnak. A múlt század nyolcvanas éveitől kezdve a hordozás újra aktuálissá vált és elterjedt. A hordozást támogatják bábák, szoptatós csoportok és orvosok is.

Forrás: Bernhard Hassenstein, Evelin Kirkilionis: Der menschliche Säugling, Nesthocker oder Tragling?. In: Wissenschaft und Fortschritt 42/1992

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük